A bárki által elsajátítható asszertív viselkedés valós segítségként szolgálhat a munkahelyi és a magánéletben történő konfliktuskezelésben. Az új készség segíthet akár érzelmileg nehéz helyzetekben is higgadtan viselkedni és alternatívát kínál a passzív, agresszív és manipulatív viselkedés helyett. Miről szól az asszertivitás és hogyan fordíthatod a hasznodra ezt a készséget?
Az asszerivitás már 1958-ban megjelenik Joseph Wolpe könyvében, ám Sue Hadfield és Gill Hasson olyan stílusban tárja a módszert a nagyközönség elé, amire világszerte felkapták a fejüket a coach-ok. A 21. századi teljesítményversenyben, mikor a magánéletre is alig jut idő, kinek van ínyére még egy nehéz természetű kollégát is elviselni? Ha az alábbi állítások valamelyikét igaznak érzed, érdemes lejjebb görgetned…
– A dícséretet legtöbbször elhárítom, mondván, hogy csak azt tettem, amit bárki más is tenne hasonló helyzetben
– Nehezen mondok nemet a munkahelyemen olyan feladatra, amire igazából nincs kapacitásom
– Mindig utólag jut eszembe, hogy adott helyzetben hogyan kellett volna reagálnom
“Mindenki egyformán fontos”
A magunkat vagy a másikat jellemzően előtérbe helyező agresszív, passzív és manipulatív viselkedésformával ellentétben az asszertivitásban mindenki egyformán fontos. Nézzünk is gyorsan egy példát:
Tegyük fel, hogy hogy az egyik munkatársad, aki rendszeresen késik a határidőkkel, megkér, hogy maradj bent vele munka után segíteni befejezni egy projektet. De te már megígérted a fiadnak, hogy ott leszel aznap délután a focimeccsén. Az agresszív válasz valami ehhez hasonló lenne: “Folyton késel a projektekkel. Miért én maradjak bent amiatt, mert sosem tudod beosztani az idődet?”. Egy asszertív ember pedig valahogy így reagálna: “Megértem, hogy hosszú volt a heted és sajnálom, hogy nem tudod időben befejezni a munkát. De megígértem a fiamnak, hogy elmegyek a focimeccsére. Ha gondolod, hétfő reggel be tudok jönni korábban segíteni.” (Forrás: MindTools)
Mintha nem lenne elég baja, az agresszív ember plusz egy ostorcsapást mér az amúgy is frusztrált kollegára. Az asszertív elutasítás ellenben majdnem olyan, mint egy dícséret, vagyis annak a művészete, hogy hogyan mondjunk nem-et úgy, hogy “a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon”. Legyen szó döntéshozásról, támadásra való reakcióról vagy épp egy rossz hír közléséről, a lényeg, hogy érdekeinket mindig úgy érvényesítsük, hogy tekintettel vagyunk a másik prespektívájára és igyekszünk közös metszetet teremteni.
Néhány instant gyakorlati tipp, hogy még ma kipróbálhasd az asszertivitást: (vigyázat, ragadós)
- Alkoss konkrét elképzelést arról, milyen viselkedési mintákon szeretnél változtatni és hogyan viselkednél helyette
- Csak pozitív célokat állíts fel, felejtsd el a “nem fogok többé…”, “abbahagyom azt a rossz szokást, hogy…” – típusú fogadalmakat
- Ha bírálsz, minden esetben dícsérj is
- Ha legközelebb valaki támadóan lép fel veled szemben, ahelyett, hogy visszavágnál, vegyél egy nagy levegőt és nyugodtan, kedvesen reagálj
- Merd “én”-nel kezdeni a mondatot
Az asszertív ember tisztában van önmagával, vágyaival, céljaival és képes magabiztosnak, nyugodtnak maradni a legtöbb élethelyzetben. A változást garantáltan észre fogja venni a környezeted, de ha nincs azonnali eredmény, akkor se keseredj, mert ahogy Sue Hadfield és Gill Hasson is írja: a változás előfordul, hogy csak hónapok után jelentkezik.
Forrás:
Sue Hadfield és Gill Hasson: “Asszertivitás” c. könyve
MindTools
